Athén az alvilág kapujában

„Most Görögország ott tart, hogy az idei nyári szezon kellős közepén népszavazást tartanak egy olyan dologról, amely tulajdonképpen már idejétmúlt. A választókat nem a hitelszerződés lejárta után néhány nappal kellett volna megkérdezni, hanem legalább egy hónappal ezelőtt. Akkor a tárgyalóasztal elé ülve az athéni kormány mondhatta volna a hitelezőknek, kérem szépen, itt egy döntés, a görögök nem kérnek önökből, illetve abból, amit ilyen formában önök elénk raktak. Nézzünk más megoldási lehetőségek után! Ehhez képest most vasárnapra népszavazást kiírni, már-már a flegma nemtörődömség határát súrolja.

Ahogy az is, hogy Ciprasz mindent a hitelezők nyakába próbál varrni. Az olyan megjegyzései, mint zsarolás, megaláztatás, ultimátum, mindenképpen ezt tükrözik. Ám a referendummal a Sziriza nem csinál mást, mint felemeli a kezét, és kihátrál a csatából. Pedig még a részletekről vajmi keveset tudók számára is hónapok óta látszott, hogy az EU – főleg a 240 milliárdos mentőcsomagba 56 milliárdot adó Németország –, az IMF és az Európai Központi Bank (EKB) kemény trió, nem igazán akar engedni, ahogy végül nem is tette. Ők is kötik az ebet a karóhoz. Nem látják, hogy kizárólag adóemeléssel, állandó megszorítással nem lehet gazdaságélénkítést elérni. Az ugyan érthető, hogy elegük van a slendrián görög hozzáállásból, de nyakasságukkal épp azokat büntetik, akik vajmi keveset tehetnek arról, hová jutott Athén. Tizennegyedik, tizenharmadik havi prémiumjuttatásokat meg lehet vonni, ahogy az ésszerűtlenül elszállt fizetéseket is vissza lehet faragni, de van egy határ, amin túl már tényleg nincs értelme megszorítani. Adósságleírásról – amit a Nobel-díjas közgazdász, Paul Krugman is nemegyszer sürgetett – azonban hallani sem akarnak. Így viszont megfojtják Görögországot.

Egy hete – a témát árgus szemekkel figyelők többségéhez hasonlóan – szentül meg voltam győződve arról, nincs az az isten, hogy Görögországot hagyják áthajózni a túlvilágra. Lesz egy utolsó pillanatban kialkudott egyezség, és talán végre elkezdenek minimum középtávú terveket kidolgozni a hitelekben és a rekordmagas államadósságban fuldokló mediterrán ország számára. Mára igencsak elbizonytalanodtam. Először érzem azt, hogy Athén euróövezeti tagsága tényleg egy hajszálon függ. Ha pedig az elszakad, akkor nincs az a drachma, netán ókori ezüstobolosz, amely a görögöket az innenső parton tudná tartani.”